Cserhátszentivániak Világtalálkozója
Világtalálkozó 2010
|
Világtalálkozó 2009
|
|
Két kezünk munkája 2009
|
Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk
Mint a villám tépte magányos fenyő
Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér
Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél
S bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk
Mint a leszakított haldokló virág
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint a porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.
S bár a lényeget még nem érthetted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk!
Találkozás a kultúrháznál, 10 órakor szentmise, temetők közös látogatása, tisztelgés a hősök és áldozatok emlékművénél, ebéd (vendéghozta sütemény, babgulyás, székelykáposzta, nyúlpörkölt, paprikás krumli), színpadi program, baráti beszélgetések, gyermekfoglalkoztatás, szabad programok, Zagyva Banda ének és zene, ...
Terjeszd a meghívást, hogy minél többen lehessünk értékőrző és értékteremtő közösségünk
aktív tagja
Találkozás a kultúrháznál, 10 órakor szentmise, temetők közös látogatása, tisztelgés a hősök és áldozatok emlékművénél, ebéd, színpadi program, baráti beszélgetések, gyermekfoglalkoztatás, szabad programok, …
Terjeszd a meghívást, hogy minél többen lehessünk értékőrző és értékteremtő közösségünk
aktív tagja
Szeptember 10-én a faluban lévő templom búcsúja. A 10 órás szentmise után Bakallár József állandó kiállításának megnyitója lesz a felújított plébánián, Kalász Máté közreműködésével. Utána Falunap a kultúrháznál.
Nagyapám Károly, Antal szépapám sírja
a tem.-ben. 2016.06-ban először leszünk a v.találkozón Miklós, Dénes
fiaimmal, László u.-öcsémmel és az ő
Bendegúz fiával
Terjeszd a meghívást, hogy minél többen lehessünk értékőrző és értékteremtő közösségünk
aktív tagja
Felelősségteljes, idő szűkét okozó hivatásom ellenére és mellett is tudok energiát szentelni a falu a lakói az érkező vendégek egy szép napjának megszervezésére, a pozitív közösségi élet megvalósulása céljából.
Kora reggel már a színpad díszítésén ügyködve beszélgettem az érkező volt szentiváni emberekkel, reggeliztem velük az általuk hozott pogácsákból, mert ők sem jöttek ám üres kézzel. Díszes lett a kultúrház nagyterme, szaladás öltözni, majd fogadni az érkezőket, azokat akik így vagy úgy, de kötődnek szülőfalunkhoz és mindegy, hogy én ismerem vagy sem, ha ezidáig idegen hát legalább ilyenkor megismerhettem végre. Egyre többen és többen lettünk és a templomba mentünk, amely megtelt, ami a gyermekkorom juttatta eszembe, amikor még minden vasárnap „tömve” volt az Isten háza a kórustól a bejárati ajtóig és kántori kísérettel zajlott a szentmise, mint történt ez a világtalálkozón is, ami emelte az ünnep hangulatát és könnyet csalt a szemembe. A temetői megemlékezés során alkalmam nyílt megkoszorúzni az emléktáblát, melyet az első világtalálkozón helyeztünk a régi templom oldalára. Aztán ebéd, a finomabbnál finomabb étkek dicsérete következett, melyet a színpadi riportok és a Herencsényi asszonykórus a Pannónia néptánccsoport, szamuráj harcművészeti bemutató, gyermekrajz kiállítás megtekintése és értékelése, országgyűlési képviselő Úr köszöntője és a polgármesterünk megnyitóját a kötetlen beszélgetések követtek. A pódiumon fejtettem ki leginkább aktivitásomat és szólítottam meg a legtávolabbról érkező egykori szentiváni lakostól kezdve a mindennapjaikat itt élő falumbélieket is. Gondoskodtam az esti hangulatról is, hisz a szintén visszatérő zenész ismerősöm szolgáltatta a talp alá valót a hajnalba nyúló bálban.
Várom az ideit is, várom, mert újabb arcokat is láthatok e rendezvényen is, régi újakat vagy teljesen újakat is. Kell, hogy a szürke hétköznapokból legalább évente két alaklommal: világtalálkozó és ,vendégség(falunap) összejöjjünk mi helyiek - innen elszármazottak - ide betelepülők. Kell, hogy ne a mendemondák alapján ismerjük egymást, hanem személyesen. És mi ez a két rendezvény? Nagyszüleim, szüleim fiatalsága idején heti rendszerességgel közösségi életet éltek az emberek. Most évente kétszer legalább! Őrizve ezzel a múlt emlékeit, megélni a jelent és építeni ezzel a jövőt!
Mindig is közösségi ember voltam, arra ösztönzök mindenkit, hogy legyen az, mert minden ember tud tenni a közösségért - különösen ahol sajnos már csak ilyen kevesen vagyunk, mint Szentivánban – valaki pusztán a jelenlétével, valaki kétkezi munkájával, valaki hangjával, valaki táncával, valaki…, de mindenki értékes valamiben és ezt az értékét ossza meg a másikkal! Több éve egy esemény kapcsán azt mondtam: „Szentiván a csodák faluja”, ez így igaz, mert csodálatos a maga természeti adottságai végett és az itt élő emberek miatt is.
Legyünk büszkék -vagy inkább azok is vagyunk- falunk múltjára, de tegyük olyanná a jelenünket is, hogy majd erre is büszkék lehessünk!
Amikor téli vasárnap délutánonként végigsétálok a falun „sírnak” a házak: üresek, elmentek… 10 év múlva ne hagyjuk, hogy „ordítsanak”. Részben a világtalálkozó egyik pozitivitása, hogy a templomlépcső is megújulhatott, azt kívánom, hogy legyen a következőkben az is az eredménye, hogy a kapcsolatok építésével – ha már mi, csak helyiek, nem tudjuk, mert van már itt helyben – az innen elszármazott szentiváni vagy a vele érkező barátainak ajánljuk üres ingatlanjainkat.
Legyünk nagylelkűek, vendégszeretők s akkor minket is és Cserhátszentivánt is még jobban szeretni fogják majd az emberek.
Szabó Tímea
Köszönet minden vendégnek-vendéglátónak