Szomszéd falvak
***
Kortársainkat, a templomba járókat, a valami miatt ismertebbeket (pl. focizókat, mint Murár, Herédi, Sándorok) jól ismertük. A nevek felejtődnek, de néhányukat, pl. Kutasóról Újházi Jenőéket, Bokorról a tiszteletes urat és Janot, a kalauzt szeretettel őrzöm lelkemben.
(MÁVAUT? Mindig Áll, Vagy Az Utasok Tolják)
Tótok. Bokron sokan laktak. Tisztességes, nagyon egyszerű nép. „Jano, Misa, Paja, hu!” húztuk őket, s persze más gúnyos népi mondások is elhangzottak néha a „szentiványi nemesektől” (2004-ben a szentivániaknál is kiemelkedőbben magas arányban szavaztak a kettős állampolgárságra !!! Úgy látszik eszükbe jutott saját kisebbségi sorsuk). Falunapkor, Bokron sétálva, átutazva több kedves régi arcot láttam, s szeretettel köszöntöttük egymást.
Toldi Miklós utódaival kedves rokonságokba is keveredtünk. Kápolnácskájukért külön tisztelem őket. Egykori templomukról írhatnának már!
Vareca? Kb. 15 éve, Szeged-Tápén kérdeztem Mikit és mamát, hogy mit jelenthet ez a gyermekkori szó. Kinevettek, hogy semmit, nem is simerik. Később szótáraztam: fakanál (szlovák).
Mátraszőllősön (Márk Alajos) kistarcsai internált, Csécsén (György Attila), Ecsegen (Bisztrai L.), Herencsényben (Zöldi Bua-Bua és Kalácska J.) börtönből szabadult, Surányban (Égi F.) és Szentivánon (Füles és Szegedi) feloszlatott szerzetesek voltak egyidejűleg a plébánosok. Békeidőben a legnagyobb plébániák ünnepelt papjai lehettek volna. Mind sztár a maga nemében, de igazi csapatot alkottak. Volt kitől tanulnunk.
Ecseg évszázadok óta esperesi központunk. Itt találták meg a legrégebbi népi betlehemes játék szövegét.
Egy ecsegi ünnepre ökölvívók érkeztek, talán Tarjánból. Nagyon sikeres bemutatót tartottak. Erősek, ügyesek, gyorsak voltak, de a kocsmában a késekkel szemben alulmaradtak.
Ecsegen voltunk focizni. Talán Szigeti Sanyi volt a kapusunk. Jó napot fogott ki. Eleinte pénzérmével, mad kövecskékkel dobálták, s amikor ez sem hatott késsel fenyegették. Persze a végén megúszta „szárazon”.
A kerítésünket az ecsegi néma kovács készítette. Édesapámmal gyalog mentünk le hozzá. ’56 utáni választások napja volt. Akkoriban abban is versengtek a települések, hogy ki végez előbb a 100%-os szavazással – már a kora reggeli órákban. (választásnak nem lehet nevezni, mert csak egy komcsi volt, s gyakorlatilag kötelező volt rajta részt venni). Rokona volt a völgy lakója Ribár … Az öreg munkásőr volt és tajt részeg. A pisztoly ott volt az oldalán, amikor bejött a némához. Előbb indult hazafelé a patak mentén vezető gyalog úton mint mi, de részegsége miatt botladozott, utolértük. Egy útba eső buckán nem tudott átjönni. Megkért, hogy húzzam fel. Ez olyan jól sikerült, hogy átrepült a túloldalra s eltaknyolt. Nem mert egy szót sem szólni, mert édesapám egy „vándorbottal” közlekedett (s a pisztolyos elvtárs nagyon ingerelte). Az öreg előttünk sietett haza. A felesége az udvaron állt. Ribár elvtárs – talán félt, hogy meglátják csupa sár az egyik oldala – messziről szidni kezdte az asszonyt, s féloldalazva egyből az istállóba ment kihajtani a tehenet a legelőre. – 2005-ben olvasom a háza helyén/közelében lévő márványtáblán: „Ribár István 1928-2002 az erdők koronázatlan királya” Hm.
Fiatalok! Higgyétek, mert történelmi tény, olyan bunkók voltak, hogy jegyzőkönyvben rögzítették a 100% feletti sikert. - 2004 (!!!) novemberében Ukrajna orosz lakta részein is volt 104%. Ott is természetesen a komcsi nyert volna! Más: a kommunizmus győzött a föld 1/6-án, de mi tovább küzdünk, s hamarosan, 1/7, 1/8, 1/9 …
Itt aztán igaz volt a Forányi Laci bácsitól hallott mondás, hogy „Nem Amerika, hanem Magyarország a korlátlan lehetőségek hazája, mert itt a leghülyébb ember is mindent elérhet ha …” – sajnos újra kezd igaza lenni.
A www.kutaso.hu írja 2008-ban az összlakosság és a 18 éven aluliak arányáról:
Alsótold | 262/31 |
Felsőtold | 168/22 |
Garáb | 62/4 |
Bokor | 141/17 |
Kutasó | 109/22 |
Szentiván | 152/7 |
„A két Told község között biztos jele annak, hogy egy bazilika állt, melynek nyomai romokban körülbelül fél ölnyi magasságban 20 öl hosszúságban vannak. Kerítése egészen jól látható. 7 évvel ezelőtt még mind a két község lakósai ide temetkeztek: hogy mikor épült és melyik szentnek a tiszteletére hosszas fáradozás után sem lehetett megállapítani. . Az út közelében van valamilyen várnak a romja.
Ez a hagyomány a Toldiaknál: Amikor Mátyás Budáról ezen a szécsényi kereskedelmi úton ment, ahol most a toldiaknak a rétje van, volt egy virágzó és sötét árnyas erdő, nehogy tehát az utat az erdőben elveszítsék, az út túlsó oldalán szénát gyűjtő két férfit fedezett fel a király és kérdezte őket: „Egyenesen megy-e az út Szécsénybe?”. A gyűjtők közül az egyik, a fiatalabb, azt a gyűjtőrudat, melyet a szekér megterheléséhez vendégoldalnak használnak egy kézzel, mégpedig a vékonyabb végénél fogta, felemelte jobbra és az ösvény felé mutatott mondván: „Ezen az úton jó Uram menjetek, bizonyára nem tévedhettek!”
A király megcsodálva az ifjúnak erejét, magához vette, aki szerfölött bátor volt és az egész környéken legyőzhetetlennek ismerték, bátorságával saját nevét követte. Ő volt az a Toldi Miklós, ugyanannak a fia, akivel a szénát gyűjtötte. Ennek tehát a király érdemeinek elismeréséül ugyanazt a területet adományozta, amelyen született és ő volt a hagyomány szerint a községnek, az egyháznak és a várnak a tulajdonosa. A vár környékén állattenyésztők laktak”.
A szentiványi templomot építő Bándi Tibor atya 1942 januárjában egy fényképen örökítette meg az alsótoldiak - nagymezői emelkedő melletti – lebontásra ítélt romos templomát. Az általa szerkesztett Katolikus Szóban pedig Antal Károly „Elhagyott kápolna” című verséből idéz:
„Leomlott már a fatornya,
Kidőlt, bedőlt az oldala,
A szentélyt a baglyok bérlik,
Tetejét orkánok tépik.
Faláról hull a vakolat,
Megtört az idő foga alatt”