Kirándulás

2012. október 6. Vác 2012. október 07. 16:51
Még júniusra, Bándi Tibor atya halálának 70. évfordulójára terveztük a zarándoklatot, de Csóré Pisti betegsége, majd az egyéb programok miatt csak most tudtuk teljesíteni tervünket.
Az Önkormányzat kisbuszán Bakayné Gizike, Balás (Sándor) Mariska néni, Bercsényiné Éva, Feketéné Éva, Sándorné Bözsike, Sándor Mónika és Kutasóról Verebné Mária utazott. A váci székesegyház előtt csatlakozott hozzájuk Kispestről Kovácsné Zorkóczi Janka, Sashalomról Murányi Gyuszi és felesége Éva.
Élmény volt, hogy részt vehettünk a váci egyházmegye szlovák nyelvű hívei éves találkozójának kezdetén a kétnyelvű, 3 püspök atya által mondott ünnepi szentmisén. A Máriás lányok és fiúk, a búcsús csoportok (Kerepes, Csömör, Cinkota, Ecser, …) eltérő, színes női és férfi népviselete, a szép nemzetiségi énekek, a zenéjük, testvéreink áhitata minket is megérint(het)ett.
Gyönyörű időben mentünk egy rövid Duna parti sétára, majd átautóztunk a Hétkápolna búcsújáró hely szabadtéri oltárához. Az otthonról hozott elemózsia elfogyasztása és az „éjszaka sütöttük” finomságok egymásnak kínálgatása után le lehetett sétálni a forrásokhoz, a Duna parti parkerdőbe.
30-40 méter séta után a Honvéd emlékműnél gyergyát gyújtottunk, emlékezve az 1849 áprilisi és júliusi váci csatákra, a szabadságharcban résztvevő szentiványiakra, s október 6 lévén az aradi, pesti, … vértanúkra, bujdosókra. „… az örök világosság fényeskedjék nekik”
Templomépítő Bándi Tibor atya (1914-1942) sírjánál csatlakozott hozzánk a helyben lakó Szabó Marika is. Közös koszorút, s egy-egy mécsest helyeztünk a családi sírra. Mónika felolvasta az atya rövid élettörténetét, meghallgattuk Mariska néni személyes visszaemlékezését az atya együttérző szeretetéről, daliás megjelenéséről és templomépítő tevékenységéről, elimádkoztuk a rózsafűzér „Aki halottaiból feltámadott” tizedét úgy, hogy a körben állók mindegyike volt egyszer előimádkozó.
Köszönet az autóbuszért, a szállításért, a lelkiekben gazdag élményekért, az egymásra nyitottságért, a sok vidám kacagásért, …
Gondolom lélekben nemcsak Urus Attila atya, hanem mások is csatlakoztak 12 fős zarándok csapatunkhoz.
Május 1. Pesthidegkút. Református gyülekezeti terem 2011. május 02. 17:31
A Budai Képzőművészeti Egyesület (elnök: Tarcsányi Ottília) kiállítása. Az első kép Ota műve: (Szent Gellért hegyi földalatti) Sziklatemplom (szentélye). Jó helyen járt, szépen örökítette meg.
Számos művésztársa alkotása (pl. csendélet, tavasz, vallásos ihletésű, stb.) közül két töviskoszorús fafaragás volt, ami megfogott.
10 csodaszép ikon is volt a falon. Alatta az asztalon egy szikladarabra alkotott kálvária tündökölt. Percekig álltam és ámultam. Közben két hölgy mögöttem ugyanezzel, úgy 3 másodperc alatt végzett. „Milyen szép a tulipán” – mondta az egyik „átutazóban”. Tulipán? Igen az asztalon egy vázában egy szál se-színű virágocska kókadozott. Genius loci (a hely szelleme)?
Mátra... 2011. február 04. 12:30
1947-ben elterjedt, hogy egy nem túl távoli helyen egy asszonynak megjelent Mária, s persze, csodák is történnek… Ezek a hírek bizony – főleg nehéz időkben, mint a háború után – elég gyakoriak. Az Egyház a híveknek nem tilthatja meg, hogy oda menjenek, de a papjainak igen. Vár. S ha évtizedek múlva csak jó eredményeket lát, esetleg kijelenti, hogy az ott történtek nem ellenkeznek a tanításával, vagy el is fogadja, hogy szerinte is valóban természetfeletti dolgok történtek.
Édesanyám is kíváncsi volt, Pataky atya pedig még meg is bízta, hogy mire figyeljen, s majd számoljon be neki tapasztalatairól. A legemlékezetesebbet tovább adom:
Elterjedt a tömegben, hogy kettős csoda is történt: egy néma lány és egy süketnéma legény meggyógyult, beszélnek, el is fogják jegyezni egymást (utóbbi gyorsaság abban az időben egyébként is elképzelhetetlen lett volna). Gyorsan kiderítette a mama, hogy bizony nokaöccséről terjesztik a híreket. Gyorsan megkereste őt, s megkérdezte, hogy változott-e valami, hallja-e amit mond neki. Jenő meglepődött, szomorúan mondta, hogy nem, semmi sem történt, s kezdte érteni, hogy miért van körülette olyan csődület. Mama megkereste a „csodagyártót”, leteremtette, hogy ez csalás, nem történt semmi, mert rokona ennyit eddig is tudott beszélni. Szomorúan hazatértek.Kirándulásnak nem volt rossz.

***

Pannonhalmi zarándoklat (2009. szeptember 20.)

Szavakkal: Pannonhalmi_zarandoklat_2009_szeptember_20.doc

Zorkóczy szemmel:

***

Szegedi László atya (Szentiván óta Sülysáp plébánosa ­ több könyv írója ­ kispapok és hittanárok tanítója ­ egykori pannonhalmi diák ­ központi szemináriumból államilag kirúgott – szülőfalum, Cserhátszentiván egykori lelkes plébánosa, aki pl. prédikációsorozatot mert tartani szentiváni híveinek a Szentháromságtan dogmájáról…) gyalogtúrát szervezett ifjúsági hittanosainak Mátraverebély-Szentkútra. Mivel ezt az útvonalat a turista jelzés és kispap bátyám segítségével korábban bejártam én lettem az idegenvezető. Kb. tizenöten lehettünk. Bableves után, az első (Barát) hegy tetőn az egyik „kis”-lány megkérdezte:, hogy nekem mint kispap-katonának, hogy teltek a napjaim, mert ő már annyi „mesét” hallott „fókázásról”, „vonatozásról”, …, hogy szerinte ezek nem igazak, csak mindenki hasonlóan hazudik. Belekezdtem a „mesélésbe”, két év katona élményeit, egy „típus-napba” tömörítve, a „Jó reggelt elvtársak, „ébresztő föööööl!” inteligenciájától  kezdve a „Takarodóóóóó! Ébresztő fööööööööl!” zenei élményéig. Egy két percen belül elcsendesedett a csapat, egymás sarkát taposva, körülöttem tömörülve hallgatták több órás beszámolómat. Gyönyörű tájakon mentünk, nem sokat láthattunk belőle, sőt egyszer csak azt vettük észre, hogy elhagytuk a túristajelzést is.

Kedves Kasza Kati/Vera! Nem tudom, nekem elhittétek-e. Egyet tudok: én nem hazudtam, sőt sok mindent elhallgattam, mert resteltem volna elmondani rengeteg alattomos megalázást, nem tudtam volna újra átélni azt az embertelenséget, amit velünk, átnevelésre ítélt kispapokkal tudatosan, módszeresen és aljasan elkövettek (és akkor még nem is tudtam, hogy másfél évtizedik „aktákba írták …”. Egy finomabb, nyomdafestéket tűrő jelszót azért idézek: „Rohadt csuhások, magukat szaporítanám, hogy utána géppuskával lehessen kiirtani”.) Valószínű, hogy más, volt katonák is igazat (is) mondtak. Bár amikor elolvastam a Nyugaton a helyzet változatlan című regényt, akkor nem akartam elhinni, hogy a múlt század elején íródott valahol Franciaországban, s nem Nagyatádon, Lentiben, Marcaliban, … s a kívülálló azt hiheti, hogy ezen olvasmányélményből származhat minden volt katona elbeszélése. Még ide kívánkozik két idézet: „A Csorba tizedes akkor látott utoljára vizet, amikor esett az eső” és „Két igazi katonával találkoztam 2 év alatt, az egyik Hadarits főnemesi főhadnagy, a másik Hován főtörzs - ma Ágoston atya, ferences barát Gyöngyösön” – ahol a Mérgesbe …ni  szoktak, s helyén van mint amikor …dszor leégett.

Jó, ha a fiúnak idősebb bátyja van, s engedi magával a kisebbet. Miki ilyen volt. Így jutottam el vele többször Hollókőre gyalog, jártuk a romos várat, a szegény falut, rókáknak csúfoltuk az ott lakókat, néztük meg parányi templomukat, fagyoskodtunk a jéghideg vizű strandon, s (akkor még) megmosolyogtuk aranyos papjukat, aki a faluval való együttélésként helyi noha (szentiványiasan: nova) borral misézett.

Iskolai, buszos kirándulás: Eger („Itt egy katona ült dobbal és borsóval. Ha a borsó mozogni kezdett akkor Dobóék tudták, hogy a török …”)

Mátra – monogramvésés a fákba. Te is fiam …?

Te merre jártál szentivániakkal?

Emlékezz és írj!

Bejegyzés a vendégkönyvbe

* - kitöltendő mező

*
*
*