Imáinkból

 

Dicsértessék a Jézus Krisztus! – köszöntünk utcán, templomban, ’56 után egy ideig az iskolában is.

Szinte minden konyhában olvasható volt a Házi áldás (horgolva, hímezve, festve, …) – s még az sem zavart bennünket, hogy az alantas kabaréban már a címre röhögtek (ugyan hányan tudhatták, hogy min?)

Hol hit, ott szeretet
Hol szeretet, ott béke
Hol béke, ott áldás
Hol áldás, ott Isten
Hol Isten, ott szükség nincsen

Isten hozott! – áll az út szélén, s alatta a palócházak fa homlokzatán is lévő jelek:

  • A keresztet talán nem kell megmagyaráznom.
  • A másik két ősi (eredetileg pogány) magyar/palóc jelkép is biztos ismerős:
    • Nap/isten, Isten, Teremtő
    • Hold/istennő, Istenszülő, Boldogasszony Anyánk

Palócföldön szentmise után szinte himnuszként szokták énekelni:

Béke fejedelme,
Szentséges Istenünk,
Úr-Jézus szent szíve,
Békéért esdeklünk.

Békét adj szívünknek,
Békét családunknak,
Békét nemzetünknek,
Békét a világnak.

Régen háztól volt a temetés. A férfiak a vállukon, a Szent Mihály lován vitték utolsó útjára az elhunyt elnehezült testét, s közben hittel énekelték:

Jézus az én reményem, mély sír födjön be bár,
Nincs ok remegve félnem, rám a menny üdve vár.
„Boldog ki hisz nevemben” – e szó örökkön él,
S az üdv megmérhetetlen, melyet nekünk ígér.

Nyugton megyek elődbe szerelmes Jézusom,
Te hívsz fel a nagy égbe, hol nincsen fájdalom.
Te tisztítál meg engem, s megkérleléd Atyám/d,
Ki most nekem a mennyben örök jutalmat ád.

Az élet száz bajában, Te védtél engemet,
Most a hívők lakában, Te adsz nekem helyet.
Ó boldog én ki pályám csendben bezárhatom,
Lelkem Neked ajánlom megváltó Jézusom.

(Sírod fölött sötéten itt domborul a hant
Mi még élünk a fényben, te porrá válsz alant
De él a hit mibennünk: nem győzhet a halál
Feltámadunk s a lelkünk találkozásra vár)

Soli Deo Gloria!
M.I.N.D.!
Isten áldása legyen munkánkon és jövőnkön!

Ünnepek nélkül sivár lenne az életünk

Lásd itt

Szállást keres a Szent Család…

Ötven év távlatából is szinte látom magam előtt a bekeretezett szürke tónusú képet: József, az ács vezeti a szamarat/öszvért, annak hátán ül az áldott állapotban lévő Boldogságos Szűz Mária, s az ajtón egy elutasító kéz nyúlik ki.
Karácsony előtt 9 estén keresztül több kép vándorolt a faluban (a miénk a Parton) házról házra, hogy ezzel az egyszerű népi áhítattal hangolódjunk rá az ünnepre.

A fogadó házban egész nap folyik az előkészület, hogy méltó házigazdák legyenek. Takarítás, oltárkészítés, fehér abrosz vasalása, gyertyafaragás, hajtatott búza előkészítése, számolgatás vajon kik jönnek, ülőhelyek készítése (kölcsönkérése) … és sütisütés.

Lassan gyülekeznek a szomszédok, rokonok s bizonyos feszültséggel, suttogva beszélgetve várakozunk a sötét szobában. S végre közeledni halljuk a képet hozó kis csoport énekét:
Szállást keres a szent család, de senki sincs, ki helyet ád,
nincsen, aki befogadja, ki égnek s földnek az ura.
Az idő is későre jár, a madár is fészkére száll.
Csak a Szent Szűz jár hiába Betlehemnek városába.
Legalább ti jó emberek, fogadjátok e kisdedet!
Házatokba boldogság száll, Ha betér az égi Király.

S a házból felhangzik a válasz:
Ne sírj tovább Szűz Mária, ne menjetek ma máshova!
Szállásunkat mi megosztjuk, kis Jézuskát befogadjuk.

A képet lehelyezik az égő gyertyák közé, s kezdetét veszi az ima, az ének. Az előimádkozó-előénekes feladatában ilyenkor a családtagok is részt vesznek, az egyház által ajánlott kis füzetecskék segítségével. A hangulat nagyon meghitt, de - „A madzagnak is vége van no” - lassan befejeződik az áhítat. Meggyújtják a petróleumlámpát (felkapcsolják az elektromos világítást) s kezdetét veszi a sütizés, (dicsérés, receptkérés) vidám beszélgetés. Végül emlékeztetik egymást, hogy holnap kinél és mikor találkoznak, s mindenki haza és nyugodni tér.

A kép másnap estig ott marad az ideiglenes házi oltáron, ezzel egy kicsit afféle templomi, meghitt hangulatot adva a helyiségnek. Aztán estefelé mosakszik, öltözködik a család, hogy együtt vigye tovább a képet a szent kilenced következő állomására.

Szálljon házunkba boldogság!

Nagy örömmel … 2013.09.08. Kisasszony napja (ollózások) 2013. szeptember 15. 16:54
Dicsértessék a Jézus Krisztus! A turai kántor vagyok, a hegedűs a fiam, a kamarakórus tagjai (12 fő) rokonaim (feleségem, lányom, vejem, nászom, unokatestvéreim és házastársuk. Tóthok) Turát és Szentiványt Murányi Miklós atya turai káplánsága és a nyugdíjas Szabó István atya sok éves kisegítő papi munkája kapcsolja össze. Örömmel, szeretettel jöttünk.
A szentmisét a Marsalkó és a Tóth családért mutatom be.
Felejthetetlen élménnyé varázsolták templomunk Kisasszonynapi búcsúját. Urus atya celebrálása és a kórus éneke a régi emlékeket hozta vissza.
Gyönyörű volt a szentmise, eszembe jutatta a gyerekkorom. Jó volt az orgona, megható volt a hegedű, gyönyörűen énekeltek. A misén hol mosolyogva énekeltem, hol elcsuklott a hangom a meghatottságtól és potyogtak a könnyeim. Nagyon köszönöm, nekünk is és a Szűz Anyának is gyönyörű ajándékot adtak születése napjára, na és persze elhunyt hozzátartozóink is velünk "örülhettek" fentről.
Megható volt a turai kántor orgonálása, fiának csodaszép hegedű játéka és bár általában nem lelkesedem a kórusért, a Tóth család éneklésébe jó értelemben beleborzongtam, s eszembe jutott, hogy Iványi József kántortanító minket is milyen nagy igényességgel tanított annak idején több szólamú éneklésre.
Köszönöm, ez igazán szép volt. Jöjjenek jövőre is.
Meg a Világtalálkozóra is!
Ne siessenek haza!, egy kis pogácsára, vízre, sörre, beszélgetésre mindenkit szeretettel hívunk.
Felejthetetlen volt otthon lenni. A plébániára is ráférne a felújítás. Csak a lépcső legyen már kész.
„Nagy örömmel, énekléssel zengedeznek 2012. szeptember 09. 16:50
az egek. Vidámságot, nyájasságot mutatnak a földiek, mert ma Szűz Mária, mint a legszebb rózsa, bimbójából kinyíla. Szüzesség virága, ékes lilioma, Kisasszonyunk, Mária!”
- zengte a hatalmas hívő tömeg 1942. szept. 8-án, a templomszentelés alkalmából. Bennük élt ugyan a templomépítő Bándi Tibor atya (1914-1942) elvesztésének fájdalma, de megélhették, hogy a felsőtoldi, alsótoldi, garábi, kutasói és bokri hívekkel való összefogás közös, új templomot eredményezett.

Most, 70 évvel később több 90 év feletti és számos alig fiatalabb egykori építkező/ téglajegyző/…, meghatódva jön a leszármazottak és az elszármazottak (6 falu és Buda, Budavár, Városmajor, Óbuda, Pesthidegkút, Sukoró, Kispest, Kőbánya, Sashalom, Szilasliget, Héhalom, Kisbágyon, Gyöngyös, Pásztó, Salgótarján, …) körében a hálaadó szentmisére. A tisztaságtól és virágtól sugárzó templom megtelik hálaadó lélekkel. Salgótarjánból és Felsőtoldról, s ki tudja még hány helyről a nagy szárazságban félve nevelt virágot is hoznak, hogy Bándi atya emléktáblájánál, a fényképével díszített oltárlépcsőnél hálájukat így is kifejezzék.

Beer Miklós püspök atya és Urus Attila plébános úr csendes bevonulása után felzeng a 70 évvel ezelőtti örömének, hogy utána a szentmise titkában, csodájában részesülve emlékezzünk, hálát adjunk, s végig gondoljuk: mi a mi feladatunk? Megyés főpásztor úr nemcsak hitet sugárzóan, hanem közvetlen hangon, egyértelműen fogalmazza meg: Azért vagyunk itt, hogy hitben, szeretetben, békében, egymást segítve éljünk, s Jézus képmásává váljunk.
A szentmise végén püspök úr szeretettel vár bennünket a templom romos lépcsője alatt, hogy mosolyával, kézfogásával és a professzor úr által készített szentképpel gazdagodva térjünk haza, s mindezeket továbbítsuk szeretteink felé is.
A püspök és plébános atya közvetlenségét tapasztalhatták meg a közösségek képviselői a plébánia agapén is.

Végre igazi búcsúnk volt. Isten fizesse meg százszorosan a segítők (takarítók, díszítők, sütő-főzők, szervezők, éneklők, adományozók…) önzetlen segítségét, a felemelő ünnepet.

Tegyünk meg mindent azért, hogy püspök úr emlékkönyvünkbe írt minősítése („a Váci Egyházmegye gyöngyszeme ez a kis cserháti település”) valósággá váljék.

„Üdvözlégy, áldott légy, kegyes szószólónk légy, Kisasszonyunk Mária!”
Isten áldd meg a magyart! 2012. január 22. 10:32
Pesten már tegnap megünnepeltük. Pro patria et libertate. Szenzációs volt. Pedig a nagy tömeg miatt a feleségem az Oktogontól visszafordult. A közelébe sem fértem a Hősök terének. Pannonhalmi véndiák barátommal a Kodály köröndnél csatlakoztunk a menethez, 20-30 méterrel a felvezetők mögé. A fáklyák füstje gomolygott a méltóságteljesen vonuló nemzeti zarándoklat fölött. A Kossuth térig annyian becsatlakoztak elénk, hogy a teret kb. 50 méterre tudtuk csak megközelíteni. A Szózat után hazaküldtek bennünket, hogy mások is odamehessenek. Nem akartam hinni a bemondónak, hogy milyen sokan vagyunk, ezért ellenőrzésképen a tömeggel szembe indultam haza, a járdán, a fal mellé szorulva. Még majdnem hatszáz méteren keresztül (az Alkotmány utca végéig) özönlöttek táblákkal, zászlókkal, családok, barátok, babakocsis fiatalok, bottal járó idősebbek, …. - énekelve, imádkozva, éljenezve, hajrázva, - és mindenki mosolygott. A rendőrök is. Az utcán sehol egy szemét.
Büszke vagyok, hogy magyarnak születtem.
Prédikáció és szentmise végén 2011. szeptember 17. 11:56
Prédikció végén: Úgy engedje a jó Isten (sok helyen: Isten fizesse meg!)
Záró népi ima:
A legméltóságosabb Oltáriszentség legyen a mi oltalmazónk minden látható és láthatatlan ellenségünk ellen, most és halálunk óráján. Amen.
Szent békességet adj napjainkban, mert nincs más, aki értünk harcoljon, hanem csak Te, Urunk Istenünk.
Engem az angyal őrizzen meg, szent kereszttel megjelöljön, hogy a sátán távol járjon, ellenségünk ne árthasson. Amen.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Mindörökké. Amen! ( = úgy legyen!)
Pió atya imájából 2010. december 31. 14:29
„Maradj velem Uram, mert esteledik, lemenőben már a nap …”

www.mariaradio.hu

www.katolikusradio.hu
Kátai Balázs 2010. október 28. 16:11
Pax et Fides!



Ha egy kis lelki erőre lenne szükséged, hallgasd meg!



http://www.serpafilm.hu/video/08_csangok.html
Pálmai Balázs 2009. március 04. 16:46
Dédnagymamám konyhájában, a sparhelt mellett hímzett falvédő:
"Az én jó Istenemet könyörögve kérem,
az én kedves családomat őrizze meg nékem"
muri 2009. január 24. 20:29
Elsőáldozás (Fogarasi Klára: Régi világ falun c. néprajzi művéből)
Amikor a gyermek bizonyos érettséget ért el, s személyes hite megerősödött az egyház szentségei közül a bűnbánat (gyónás) és az áldozás szentségében részesülhetett. Előtte a hittanórákon már elsajátíthatta az alapvető hitelveket, megismerte az egyházi előírásokat. Az első gyónás és áldozás nagy ünnep volt a gyermek és a család számára. Az egyén ekkor vált az egyházi közösség tagjává. Az eseményre az azonos korosztályú gyermekek hónapokig készültek (közös ima-, vers-, és énektanulással). A lányok „kis mennyasszony”-nak öltöztek, fehér ruhába, hiszen Krisztus mennyasszonyai lettek, és a fiúk is új ruhát kaptak. A templomot ebből az alkalomból ünnepi díszbe öltöztették: rengeteg virágot helyeztek az oltárok elé. A család is és a keresztszülők is meggyóntak, majd a gyermekek után megáldoztak. (Az ostya „Krisztus teste”, a szentmisében Krisztus keresztáldozata és föltámadása ismétlődik – áldozás során őt magát veszik magukhoz az áldozók lelki táplálékul.)
Áldozás után a gyerekek a plébánián agapén, azaz szeretetlakomán (meleg kakaó, kalács) vettek részt, hiszen abban az időben áldozás előtt min. három órás böjtöt kellett hogy tartsanak. Az első áldozók ajándékot is kaptak: rózsafűzért, szentképet, imakönyvet vagy gyertyát – ez utóbbi Krisztus (örök) világosságát (Lumen Christi) és önfeláldozását testesítette meg. Az első áldozás is azok közé a jelentős alkalmak közé tartozott, amelynek emlékére fényképet is készíttetett a család, a közösség.

Búzaszentelés.
A vetések megáldásának, a jó termésért való imádkozás szertartása, amelyet a katolikus egyház Szent Márk napján, április 25-én végez. A tömeg éneklő-imádkozó körmenettel megy ki a legközelebbi búzatáblához (pl. a temető felé vezető úton). A néphit, mint minden más szentelménynek, a megszentelt búzaszálaknak is különös erőt tulajdonít. Szép szokás volt, hogy mindenki tépett néhány szálat, és a férfiak a kalapjuk mellé tűzték, az asszonyok imakönyvükbe préselték.

Emlékezz és írj!

Bejegyzés a vendégkönyvbe

* - kitöltendő mező

*
*
*