Imáinkból
Dicsértessék a Jézus Krisztus! – köszöntünk utcán, templomban, ’56 után egy ideig az iskolában is.
Szinte minden konyhában olvasható volt a Házi áldás (horgolva, hímezve, festve, …) – s még az sem zavart bennünket, hogy az alantas kabaréban már a címre röhögtek (ugyan hányan tudhatták, hogy min?)
Hol hit, ott szeretet
Hol szeretet, ott béke
Hol béke, ott áldás
Hol áldás, ott Isten
Hol Isten, ott szükség nincsen
Isten hozott! – áll az út szélén, s alatta a palócházak fa homlokzatán is lévő jelek:
- A keresztet talán nem kell megmagyaráznom.
- A másik két ősi (eredetileg pogány) magyar/palóc jelkép is biztos ismerős:
- Nap/isten, Isten, Teremtő
- Hold/istennő, Istenszülő, Boldogasszony Anyánk
Palócföldön szentmise után szinte himnuszként szokták énekelni:
Béke fejedelme,
Szentséges Istenünk,
Úr-Jézus szent szíve,
Békéért esdeklünk.
Békét adj szívünknek,
Békét családunknak,
Békét nemzetünknek,
Békét a világnak.
Régen háztól volt a temetés. A férfiak a vállukon, a Szent Mihály lován vitték utolsó útjára az elhunyt elnehezült testét, s közben hittel énekelték:
Jézus az én reményem, mély sír födjön be bár,
Nincs ok remegve félnem, rám a menny üdve vár.
„Boldog ki hisz nevemben” – e szó örökkön él,
S az üdv megmérhetetlen, melyet nekünk ígér.
Nyugton megyek elődbe szerelmes Jézusom,
Te hívsz fel a nagy égbe, hol nincsen fájdalom.
Te tisztítál meg engem, s megkérleléd Atyám/d,
Ki most nekem a mennyben örök jutalmat ád.
Az élet száz bajában, Te védtél engemet,
Most a hívők lakában, Te adsz nekem helyet.
Ó boldog én ki pályám csendben bezárhatom,
Lelkem Neked ajánlom megváltó Jézusom.
(Sírod fölött sötéten itt domborul a hant
Mi még élünk a fényben, te porrá válsz alant
De él a hit mibennünk: nem győzhet a halál
Feltámadunk s a lelkünk találkozásra vár)
Soli Deo Gloria!
M.I.N.D.!
Isten áldása legyen munkánkon és jövőnkön!
Ünnepek nélkül sivár lenne az életünk
Lásd itt
Szállást keres a Szent Család…
Ötven év távlatából is szinte látom magam előtt a bekeretezett szürke tónusú képet: József, az ács vezeti a szamarat/öszvért, annak hátán ül az áldott állapotban lévő Boldogságos Szűz Mária, s az ajtón egy elutasító kéz nyúlik ki.
Karácsony előtt 9 estén keresztül több kép vándorolt a faluban (a miénk a Parton) házról házra, hogy ezzel az egyszerű népi áhítattal hangolódjunk rá az ünnepre.
A fogadó házban egész nap folyik az előkészület, hogy méltó házigazdák legyenek. Takarítás, oltárkészítés, fehér abrosz vasalása, gyertyafaragás, hajtatott búza előkészítése, számolgatás vajon kik jönnek, ülőhelyek készítése (kölcsönkérése) … és sütisütés.
Lassan gyülekeznek a szomszédok, rokonok s bizonyos feszültséggel, suttogva beszélgetve várakozunk a sötét szobában. S végre közeledni halljuk a képet hozó kis csoport énekét:
Szállást keres a szent család, de senki sincs, ki helyet ád,
nincsen, aki befogadja, ki égnek s földnek az ura.
Az idő is későre jár, a madár is fészkére száll.
Csak a Szent Szűz jár hiába Betlehemnek városába.
Legalább ti jó emberek, fogadjátok e kisdedet!
Házatokba boldogság száll, Ha betér az égi Király.
S a házból felhangzik a válasz:
Ne sírj tovább Szűz Mária, ne menjetek ma máshova!
Szállásunkat mi megosztjuk, kis Jézuskát befogadjuk.
A képet lehelyezik az égő gyertyák közé, s kezdetét veszi az ima, az ének. Az előimádkozó-előénekes feladatában ilyenkor a családtagok is részt vesznek, az egyház által ajánlott kis füzetecskék segítségével. A hangulat nagyon meghitt, de - „A madzagnak is vége van no” - lassan befejeződik az áhítat. Meggyújtják a petróleumlámpát (felkapcsolják az elektromos világítást) s kezdetét veszi a sütizés, (dicsérés, receptkérés) vidám beszélgetés. Végül emlékeztetik egymást, hogy holnap kinél és mikor találkoznak, s mindenki haza és nyugodni tér.
A kép másnap estig ott marad az ideiglenes házi oltáron, ezzel egy kicsit afféle templomi, meghitt hangulatot adva a helyiségnek. Aztán estefelé mosakszik, öltözködik a család, hogy együtt vigye tovább a képet a szent kilenced következő állomására.
Szálljon házunkba boldogság!
Őrizzük az örökséget, melyet őseiktől kaptunk. Nemcsak a templomot, az épületeket, hanem a hitet, a magyar és vidéki, köz(ös)ségi kultúrát, amely nélkül nincs jövője hazánknak. A most restaurált és megáldásra kerülő nagyszerű oltárkép, közös édesanyánk, Mária példája is erre tanít mindannyiunkat, akár itt, ebben a csodálatos környezetben, vagy távolra kerülve szorgalmasan, becsületesen élünk, s hazajárunk, hogy együtt legyünk.
12 órától az önkormányzati szervezésű Falunap a kultúrháznál (több falu készítette ebéd, motoros bemutató, népzene és tánc, gyermekfoglalkoztatás,...) nagyon sikeres és látogatott volt. A jövő évi Világtalálkozó Évkönyve számos képpel és ismertetővel fogja ismertetni.
….. Öröm volt, hogy az ünneplés részeként számosan megtekintették a közülünk való Bakallár József csodálatos (állandó) festménykiállítását a Plébánián.
….. Őrizzük és adjuk tovább örökségünket, lelki, szellemi és tárgyi értékeinket! Isten áldjon mindnyájunkat!
II. János Pál pápa megválasztásának különösen örültem, figyeltem minden szavát, tettét.
Jan Pavel II. lengyel honba látogatásakor 4 alkalommal is krakkói barátaim vendégszeretetét élveztem. Blonia, Nowy Targ, Mogila, Jasna Góra, Nowa Huta, ul. Franciskana, Wawel, Rynek, Stary Soncs, … és Pécs visszhangzotta, hogy „Nyeh zsije papjezs! Aztán Pozsony, Kossuth tér, Népstadion, Hősök tere, Győr: „Éljen a pápa!”
Haláltusájakor milliókkal együtt imádkoztam a képernyő előtt. Santo Subito? 9 éve minden reggelem így kezdem: „Nagy Szent János pápa közbenjárásodat kérem családomért, különösen …”
Negyven éve legnagyobb kincsem egy Nowa Hutában vásárolt fénykép. Őt ábrázolja. Kiküldtem a Vatikánba. Visszakaptam. Azóta filctollal írva, ez olvasható rajta:
Joannes Paulus pp. II. 17.04.1984.
Lefóliáztattam, hogy a tinta le ne száradjon. Hálából a templom és plébánia felújításának kegyelméért, a legméltóbb helyen, a szentiványi templomban helyeztem el.
Totus tuus. Egészen a Tiéd (akarok lenni).
A szentmisét a Marsalkó és a Tóth családért mutatom be.
Felejthetetlen élménnyé varázsolták templomunk Kisasszonynapi búcsúját. Urus atya celebrálása és a kórus éneke a régi emlékeket hozta vissza.
Gyönyörű volt a szentmise, eszembe jutatta a gyerekkorom. Jó volt az orgona, megható volt a hegedű, gyönyörűen énekeltek. A misén hol mosolyogva énekeltem, hol elcsuklott a hangom a meghatottságtól és potyogtak a könnyeim. Nagyon köszönöm, nekünk is és a Szűz Anyának is gyönyörű ajándékot adtak születése napjára, na és persze elhunyt hozzátartozóink is velünk "örülhettek" fentről.
Megható volt a turai kántor orgonálása, fiának csodaszép hegedű játéka és bár általában nem lelkesedem a kórusért, a Tóth család éneklésébe jó értelemben beleborzongtam, s eszembe jutott, hogy Iványi József kántortanító minket is milyen nagy igényességgel tanított annak idején több szólamú éneklésre.
Köszönöm, ez igazán szép volt. Jöjjenek jövőre is.
Meg a Világtalálkozóra is!
Ne siessenek haza!, egy kis pogácsára, vízre, sörre, beszélgetésre mindenkit szeretettel hívunk.
Felejthetetlen volt otthon lenni. A plébániára is ráférne a felújítás. Csak a lépcső legyen már kész.
- zengte a hatalmas hívő tömeg 1942. szept. 8-án, a templomszentelés alkalmából. Bennük élt ugyan a templomépítő Bándi Tibor atya (1914-1942) elvesztésének fájdalma, de megélhették, hogy a felsőtoldi, alsótoldi, garábi, kutasói és bokri hívekkel való összefogás közös, új templomot eredményezett.
Most, 70 évvel később több 90 év feletti és számos alig fiatalabb egykori építkező/ téglajegyző/…, meghatódva jön a leszármazottak és az elszármazottak (6 falu és Buda, Budavár, Városmajor, Óbuda, Pesthidegkút, Sukoró, Kispest, Kőbánya, Sashalom, Szilasliget, Héhalom, Kisbágyon, Gyöngyös, Pásztó, Salgótarján, …) körében a hálaadó szentmisére. A tisztaságtól és virágtól sugárzó templom megtelik hálaadó lélekkel. Salgótarjánból és Felsőtoldról, s ki tudja még hány helyről a nagy szárazságban félve nevelt virágot is hoznak, hogy Bándi atya emléktáblájánál, a fényképével díszített oltárlépcsőnél hálájukat így is kifejezzék.
Beer Miklós püspök atya és Urus Attila plébános úr csendes bevonulása után felzeng a 70 évvel ezelőtti örömének, hogy utána a szentmise titkában, csodájában részesülve emlékezzünk, hálát adjunk, s végig gondoljuk: mi a mi feladatunk? Megyés főpásztor úr nemcsak hitet sugárzóan, hanem közvetlen hangon, egyértelműen fogalmazza meg: Azért vagyunk itt, hogy hitben, szeretetben, békében, egymást segítve éljünk, s Jézus képmásává váljunk.
A szentmise végén püspök úr szeretettel vár bennünket a templom romos lépcsője alatt, hogy mosolyával, kézfogásával és a professzor úr által készített szentképpel gazdagodva térjünk haza, s mindezeket továbbítsuk szeretteink felé is.
A püspök és plébános atya közvetlenségét tapasztalhatták meg a közösségek képviselői a plébánia agapén is.
Végre igazi búcsúnk volt. Isten fizesse meg százszorosan a segítők (takarítók, díszítők, sütő-főzők, szervezők, éneklők, adományozók…) önzetlen segítségét, a felemelő ünnepet.
Tegyünk meg mindent azért, hogy püspök úr emlékkönyvünkbe írt minősítése („a Váci Egyházmegye gyöngyszeme ez a kis cserháti település”) valósággá váljék.
„Üdvözlégy, áldott légy, kegyes szószólónk légy, Kisasszonyunk Mária!”
Büszke vagyok, hogy magyarnak születtem.
Záró népi ima:
A legméltóságosabb Oltáriszentség legyen a mi oltalmazónk minden látható és láthatatlan ellenségünk ellen, most és halálunk óráján. Amen.
Szent békességet adj napjainkban, mert nincs más, aki értünk harcoljon, hanem csak Te, Urunk Istenünk.
Engem az angyal őrizzen meg, szent kereszttel megjelöljön, hogy a sátán távol járjon, ellenségünk ne árthasson. Amen.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Mindörökké. Amen! ( = úgy legyen!)
www.mariaradio.hu
www.katolikusradio.hu
Ha egy kis lelki erőre lenne szükséged, hallgasd meg!
http://www.serpafilm.hu/video/08_csangok.html
"Az én jó Istenemet könyörögve kérem,
az én kedves családomat őrizze meg nékem"
Amikor a gyermek bizonyos érettséget ért el, s személyes hite megerősödött az egyház szentségei közül a bűnbánat (gyónás) és az áldozás szentségében részesülhetett. Előtte a hittanórákon már elsajátíthatta az alapvető hitelveket, megismerte az egyházi előírásokat. Az első gyónás és áldozás nagy ünnep volt a gyermek és a család számára. Az egyén ekkor vált az egyházi közösség tagjává. Az eseményre az azonos korosztályú gyermekek hónapokig készültek (közös ima-, vers-, és énektanulással). A lányok „kis mennyasszony”-nak öltöztek, fehér ruhába, hiszen Krisztus mennyasszonyai lettek, és a fiúk is új ruhát kaptak. A templomot ebből az alkalomból ünnepi díszbe öltöztették: rengeteg virágot helyeztek az oltárok elé. A család is és a keresztszülők is meggyóntak, majd a gyermekek után megáldoztak. (Az ostya „Krisztus teste”, a szentmisében Krisztus keresztáldozata és föltámadása ismétlődik – áldozás során őt magát veszik magukhoz az áldozók lelki táplálékul.)
Áldozás után a gyerekek a plébánián agapén, azaz szeretetlakomán (meleg kakaó, kalács) vettek részt, hiszen abban az időben áldozás előtt min. három órás böjtöt kellett hogy tartsanak. Az első áldozók ajándékot is kaptak: rózsafűzért, szentképet, imakönyvet vagy gyertyát – ez utóbbi Krisztus (örök) világosságát (Lumen Christi) és önfeláldozását testesítette meg. Az első áldozás is azok közé a jelentős alkalmak közé tartozott, amelynek emlékére fényképet is készíttetett a család, a közösség.
Búzaszentelés.
A vetések megáldásának, a jó termésért való imádkozás szertartása, amelyet a katolikus egyház Szent Márk napján, április 25-én végez. A tömeg éneklő-imádkozó körmenettel megy ki a legközelebbi búzatáblához (pl. a temető felé vezető úton). A néphit, mint minden más szentelménynek, a megszentelt búzaszálaknak is különös erőt tulajdonít. Szép szokás volt, hogy mindenki tépett néhány szálat, és a férfiak a kalapjuk mellé tűzték, az asszonyok imakönyvükbe préselték.