Egyéb

A Nagy Háború (utólag I. Világháború) cserhátszentiványi papi feljegyzések tükrében 2015. április 29. 14:47
Az 1914. esztendő a mélységes gyászok esztendeje lett. Június 28-án kárhozatos merénylet áldozata lett a király és népeinek fennkölt lelkű reménysége Ferenc Ferdinánd trónörökös, kiváló nejével Hóhemberg Zsófiával együtt és keserves gyászba borít egy agg fejedelmet égész házával és népével.
Egy hónapra, július 28-án kitör a háború Szerbiával, aug. 5-én Oroszországgal, aug. 11-én Montenegro és Franciaországgal, 13-án Angliávál, 25-én Japánnal, 28-án Belgiummal.
Cs. Szentivánon július 26-án, vasárnap éjjel pont 12 órakor szokatlan dobpergés verte fel álmából a lakosságot, mely háborús aggodalommal telve vette tudomásul a rémes hírt, a részleges mozgósítást, mely szerint az illetők 24 óra alatt bevonulni tartoznak.
Aug.1-én (szombaton) délután az általános mozgósítási rendeletre Cs.Szentiván férfinépe (köztük a pap és kántor is) bevonul az egész nép sírása közt, mely következő nap (vasárnap) az istentisztelet nélküli templomban még inkább erőt vett az elérzékenyült népen, melynek csakhamar vigasztalásul szolgált a másnap hazabocsájtott lelkésznek hazaérkezése, ki azután a szószéken is felkeltette és erősítette a háborús megdöbbenés és aggodalmaskodással szemben az isteni Gondviselésbe való bizalmat.
Eleinte harcosaink jobbadán Auffenberg tábornok seregében harcoltak, a fiatalabbak pedig Potiorek seregében.
Cs.Szentivánról bevonultak: Szigethy Gábor, Korbely János, Klaudinyi Kálmán, Marsalkó Pál, Csernus Sándor, Balás Bene, Lőricz István, Balás István, Vincze János, Szabó Lajos, Babiák
Gyula, Prétka Lajos, Bercsényi Mihály, Markó Miklós, Deák Lajos, Noskó Vilmos, Németh János, Kovács Gábor, Kéri Pál, Korcsik János, Gyürky Márk,és György, Bakallár Sándor és József, Gyürky Andor, Korcsok Mihály, Csernus János, Balás Béla, Lendvay …
Bevonult harcosaink közül sebesülve néhány napi szabadságra Szilassy Elemér jött haza, ki az északi harctéren kapott jobb karján általlőtt sebet, melynek begyógyulása után ismét visszatért a harcba.
Legelső eltűntek között pedig Klaudinyi Kálmán és Kéri Pál cs.szentiváni lakosok szerepelnek, kik szintén az északi harctéren küzdöttek. Az északi harctérre vonultak közül azonban legtöbben orosz fogságba estek. Így Antal József alsótoldi és Balás Lajos szentiváni lakosok…
Szept. 4-én a körjegyzőség összes községeiben kidoboltatott, hogy az egész vonalon győztünk. A körjegyző a községi iroda elé rendeltette a falu egész népét és nemzeti zászló alatt énekelve járatta be a községet, végül este 7 órától minden ablak kivilágítását elrendelte, A diadalmámor oly túlságos volt, hogy a körjegyző kocsisa már 7 óra előtt bezúzta azon ablakokat, melyekben nem égett gyertya, így a hadbavonult kántortanító ablakát is.
Különben megjegyzésre érdemes jelenség, hogy a háborús idők következtében megnagyobbodott közigazgatási hatalom akárhányszor megfélemlítő önkényeskedésekre ragadtatta el magát úgy a műveletlen, mint a művelt lakossággal szemben. Így 1914. okt.14-én a kolerával fertőzött Balassagyarmatról hazatérő lelkészt a plébánián, tiltakozása ellenére 15.-től 20.-ig, 5 napi zárásra helyezte, sem őt magát (e sorok íróját), sem mást át nem engedvén a plébánia küszöbén, dacára annak, hogy vasárnap esvén közbe és egy temetés is. A pap sem a templomba nem mehetett, hol a hívek 6 községből várták, sem a temetőbe, hol az illető halottat pap nélkül elföldelték.
Érdekes, hogy az ugyancsak Balassagyarmatról ugyanakkor hazatérő felsőtoldi bíró és mások semminemű óvintézkedésnek vagy megfigyelésnek alávetve nem voltak. Természetes, hogy a kolerának sem itt, sem az egész körjegyzőség területén híre sem volt.
1915.
Hadba vonultak Cserhátszentivánról: Kállay Viktor (II.15.), Hovanyecz János, Ifj. nagy Péter (III:15.), Pulay aljegyző.
Przemysl elestekor részint elestek, részint fogságba estek CsSztIvánról: Balás Béla, Csernus Sándor és József, balás Bene(?), Lőrincz István, Balás István, Vicze János, Szabó Lajos, Babiák Gyula, Prétka lajos, Bercsényi Mihály, Markó Miklós, Deák Lajos, Noskó Vilmos(?), Németh János(?) Kovács János(?), Korcsik János, Gyürky Márk, Korcsok Mihály.
Gyürky Györgyöt, mint beteget visszahagyták az oroszok.
Elestek az északi harctéren Cs.Szt.Ivánról: Szilassy Elemér (II.8.), Szigethy Gábor (III.22.)
Olasz fogságba estek:Siraky Sándor (Cs.Szt.Iván).
Orosz fogságba estek: Kállay Viktor, Hovanyecz András, Ifj. Nagy Péter.
1917. jan. 17-én hadba vonult a szentiványi templom legnagyobb (92 kg-os) és legkisebb (18 kilós) harangja is. A latin nyelvű felirat tartalmazta, hogy azokat a szentiványi birtokosok készítették a keresztelő Szent János tiszteletére épült templom javára 1792 és 1747 években.
1918.szept. 30-án hadba vonultak az orgonasípok is (24 db, 19,8 kg).
A foglyok dolgoztak bányában, mezei munkán, vasúton, favágáson, és számos helyre eljutottak (Moszkva, Szentpétervár, Turkesztán, Kraszniarszk, Nizni-Novgorod, Szene-Palatinszk, Vlagyivosztok, Szamarszk, Volszk, szibériai Acsinszk, Olaszországban Urbento, Verona), volt aki „már” 1917-ben, volt, aki csak 1921-ben tért haza.
1918. nov.1. fegyverletétel az összes fronton. Nov. 16-án Bp népe kikiáltja a köztársaságot és megalakul a Károlyi kormány.
1920. január 31-én gyászmise a súlyos békefeltételek miatt.
A kivonatokat készítő Murányi Gyuszi megjegyzése:
Az eredeti, kézzel írott szövegek sok helyen nehezen olvashatók. A gazdag feljegyzésekből itt most csak a Cserhátszentivánra vonatkozó részek kerültek idézésre, a többi falura vonatkozóak nem.
Gyermekkoromban Balás Lajos bácsitól oroszországi fogságáról hallhattam könyveket megtöltő élményeket. Csernus Pali bácsi büszkén mutatta fényképét és a személyéről szóló leírást ezrede emlékkönyvéből
Siraki Zoltán 2015. február 02. 14:07
Sirakyak Szentiványon

Hogyan kerültek a Sirakyak Szentiványra? Szentivány a 16. század végén nagyrészt Kothon Lázár Máté birtoka volt, halála után fiú gyermeke nem lévén két leánya Zsuzsanna és Borbála örökölte birtokait. Kothon Lázár Borbála Gyürky Györgyhöz ment nőül, az ő leányuk Gyürky Judit siraki Siraky Pál felesége lett. Siraky Pálnak és Gyürky Juditnak három gyermeke volt: Siraky András (neje Bakallár Mária), Siraky Ferenc (neje Gyürky Katalin) és Siraky Erzsébet (férje Gyürky Pál). Siraky Ferenc és családja (neje Gyürky Katalin, valamint három fiuk Ferenc, Gáspár és Pál) az elsők között 1713-ban települt Szentiványra (Tisztelendő Ribiánszky János feljegyzése alapján). Az első Szentiványon született Sirakyt 1723. október 3-án anyakönyvezték Ecsegen (ifjabb Siraky Ferenc fiát).
Millénium Szentiványon 2014. november 23. 14:27
Farkas Mihály plébános jegyzette a Historia Domus lapjain:

1896. május 10-én, vasárnap tartottuk meg a magyar nemzet ezred éves ünnepét.
Szép tavaszi nap volt. Az egész plébániáról nemcsak a hívők, de zsidók, evangélikusok is eljöttek a mi római katolikus templomunkba. Szívreható, lélekemelő volt látnia felvonulást. A szentivániak, valamint a filialisták zászlók alatt jöttek a templomba a fehérbe öltözött leányokkal.

Szólt a zene és a magyar banda a plébánia kertjéig. Horváthy Zoltán körjegyző és Siraky Lajos nyugalmazott körjegyző díszmagyar ruhában, kardosan jöttek meghívni a hálaadó istentisztelet végzésére. Ifj. Szilassy István bíró vitte elől a nemzeti zászlót, mit a templomban meg fogunk tartani emlékül, míg egy foszlánya lesz. Hadd tudják meg utódaink, hogy mi is lettünk valamik, s imádkoztunk a gondviselő Istenhez az ő boldogságukért is. Annyi volt a nép, hogy fele alig fért be a templomba. Milyen kiváló ajándéka is az Istennek ez az ezer esztendő.

Szinte szorult a szívem, midőn láttam, hallottam miként oktatta, buzdította apa, anya, ez a föld egyszerű népe kisgyermekeit, kiket magával hozott, hogy ha majd felnőnek megemlegessék ezt a napot.

Istenem!, örök hála Neked, hogy ilyen kegyelemre méltattál. Az istentisztelet állott szentbeszédből (prédikáltam az isteni gondviselésről), körmenetből és szent miséből. Ha az Isten meghallgatta imádságunkat, hiszem boldogabb és új ezer esztendőt ad a magyar népnek s a dicsőség éveit hozza és adja anyaszentegyházunknak.

Délután népmulatság volt a közbirtokossági (Falu) kertben.
Sisa Pista betyár 2012. június 07. 15:44
Zsúnypusztán született, juhászként dolgozott, de már 15 éves korában tűntek el a birkák. Elcsapták. Lopatikus lett. Többször elfogták, hol ült, hol megszökött. Szentiványon is szolgált 1871-ben, de 47 rábízott birkával nem tudott elszámolni, ezért plusz egy évet ült Gyarmaton. Bandát is szervezett, loptak, mulattak, bujdostak, sőt sipeki Balás Sándor pandúr őrmestert - aki még első ügyeskedése után alaposan megkínozta – szabályosan lefejezte. Levelet és temetési költséget is hagyott a tetemnél. Rettegtek tőle. Elfogták, de megúszta a bitót, 20 évet ült. Letöltötte, megnősült, vadőrként dolgozott, s békés, dolgos emberként folytatta. 1910-ben Bernecebarátiban hunyt el (sisa = rossz gyerek)
Hősi halottak, foglyok, eltűntek 2012. április 16. 15:26
Mivel édesanyámnak kettő (Noskó Pál és István), édesapámnak egy (Marsalkó-Dalos István) testvére nem jött vissza a II. Világháborúból, a faluból pedig mintegy 60 ember (Lásd: Fotó/Pásztó felől 23. és 24. felvétele) nyugszik idegen földben, gyerekkoromtól kezdve Mindenszentek-Halottak napja alkalmából a temető jobb sarkában lévő szovjet hősök sírját is virággal díszítettük, gyertyát gyújtottunk és imádkoztunk. Sokáig csak reméltük, ma már tudjuk, hogy ez a nemes hagyomány Oroszországban is él.
Régi katonadal (Fogolyének) Miklósa Erika előadásában a Hősök teréről: http://fapipa.multiply.com/video/item/331/331 vagy leírt szöveggel is
http://beatuss.blogter.hu/457505/fogolyenek
Hadbavonulások 2012. április 09. 11:11
1917. jan. 17-én hadba vonult a szentiványi templom legnagyobb (92 kg-os) és legkisebb (18 kilós) harangja is. A latin nyelvű felirat tartalmazta, hogy azokat a szentiványi birtokosok készítették a keresztelő Szent János tiszteletére épült templom javára 1792 és 1747 években.
1918.szept. 30-án hadba vonultak az orgona sípok is (24 db, 19,8 kg)
(Néhai) Noskó Elek olvasói levele volt 2012. március 10. 17:31
Magyar Nemzet 2000. október 7.
Néhány sorban
A 4-es metróperben szerintem a bíró nem vette figyelembe, hogy van Országgyűlés is, amelynek joga van 200 milliárdos állami beruházásba beleszólni, dönteni. A választás előtt egy hónappal viszont már Medgyessy Péternek sem volt joga aláírni a mintegy 2000 milliárdos beruházást, mert a pénzügyminiszter akkor már csak ügyvezető kormány tagjaként tette ezt. A szerződés aláírása tehát Medgyessy Péter és Demszky Gábor magánszáma volt. (Noskó Elek, Cserhátszentiván)
(Tupi)
2011. augusztus 20 2011. augusztus 21. 11:15
Balás Jenő Jancsi és felesége Gerda aranylakodalmát Szentiványon tartotta, a kultúrházban, családtagjaik és rokonaik körében. Magyar, német, spanyol, francia, angol szavak hallatszottak.Csak a szeretet, a család tudja nyújtani azt a békét, vidámságot, ami itt uralkodott.
Sústya? Kukoricafosztás? 2011. február 04. 12:15
Letörjük a beérett kukoricát nyakba kötött zsákba vagy abroszba/hamvasba gyűjtve, vagy kupacba dobálva. Parasztkocsival haza visszük és behordjuk a nyári konyhába.
Este összejön a szomszédság/rokonság fosztani. Sámlira/hokedlire, vagy a kukorica kupacra ülve elkezdődik a kukoricacső kiszabadítása. A csöves kukoricát egy közeli kosárba/szakajtóba dobják, a letépett sústya a földön marad. Ezt a munkát inkább a nők és lányok végzik. A fiúk abroszba gyűjtik a sústyát, s a kijelölt helyre (istálló) hordják. Nincs is jobb dolog, mint a sústya hegyekben birkózni, játszani. A férfiak elsősorban a csöves kukoricát gyűjtik zsákba, s hordják a padlásra, vagy a kukoricagóréba.
Közben persze megy a mesélés, a távollévők kibeszélése (nőknél ez a pletyka, férfiaknál az információcsere). A szájról szájra járó egykori történetek persze a mesélő szókincsétől és előadókészségétől függően színesednek. Egyszer-egyszer elhangzik ugyan, hogy „ejnye no, Mariska ezt a mú(l)tkor a …-nál úgy mesélted, hogy …”, vagy „Én úgy emlékszem …” , de, hogy volt-e egyáltalán igazságtartalmuk, vagy abból mennyi maradt azt már senki sem tudja – igaz nem is igazán firtatja. Nem ritka a nótázás sem.
Persze nincs ilyen összejövetel étkezés nélkül. Egy kis vacsoraszünet, s előkerülnek az erre az alkalomra a háziasszony készítette finomságok, szörpök, „egy kis borocska sem árthat” (számomra a legemlékezetesebb a soha meg nem unható főtt kukorica, s a morzsolt főtt kukorica mákkal).
Ez is egy Nagyszerű Közösségi Együttlét volt.
Később a szorgos és ügyes asszonyi kezek kiváló lábtörlőket fontak a javából, volt amit állatokkal feletettek, a maradék vagy tűzbe, vagy trágyadombra került. Utóbbi miatt aztán később sokat emlegettük a spórolós gazdát, mert elrohadni nem akarván a vasvilla fogaira felszúródtak, s bizony sokszor csak kézzel lehetett lehúzni róla.
Littai Andrea 2010. december 08. 19:14
Adventi készülődés az Angyalkertben.
A karácsonyi ünnepkör advent első vasárnapjával veszi kezdetét.Idén ez november 28-ára esett.
A húsvéti játszóház sikerén felbuzdulva újra összejöttünk az Angyalkertben,hogy elkészítsük advent jellegzetes jelképét, a négygyertyás adventi koszorút .
A falubeli érdeklődőkön kívül vendégeink voltak még budapesti és kistarcsai tanár nénik, akik a nyár folyamán táboroztak nálunk .
A legifjabb résztvevő, Anna Léna, aki még csak pár hónapos, békésen aludt, míg testvére, a két éves Bence sorra végig ölelte Rozi és Csaba tüneményes szőke kislányait.
Csécséről érkezett Gvendolin és Marcell nagyon ügyesen, szinte teljesen egyedül készítették el kis koszorújukat, majd rajzolni és társasjátekozni kezdtek. Lilla, igazi tiniként elérte, hogy egyedül, saját ízlése szerint készíthesse el koszorúját, édesanyja a falunk polgármestere rövid időn belül belátta ezt,és egy ajtódísz készítésében bontakozott ki.
Közben a többi felnőtt is szorgoskodott. A bemelegítő forraltborozás után mindenki szerszámot ragadott és egymás munkáiból ihletet merítve készültek el a remekművek.
Nagy volt az összedolgozás, akinek volt szabad keze az segített a másiknak ragasztani vagy éppen raffiát fonni, masnit kötözni.
Ani, a falu könyvtárosa, egy kedves történet felolvasásával színesítette az összejövetel hangulatát.
Zsolt, a házigazda a konyhában szorgoskodott, készült a hagymás-szalonnás kenyérlángos. A terembe áradó finom illat igencsak emlékeztetett a közelgő ebédidőre.Szerencsére a kellemes zene elnyomta a korgó gyomrok lázadásának hangját.
A szép havas faluban egy nagy sétával kompenzáltuk a délelőtti sütizést s még sötétedés előtt útjukra bocsájtottuk a messziről jött vendégeinket.
Én úgy éreztem erre a pár órára megállt az idő, nem volt rohanás,elhalványodtak a gondok.
Igazi ünnepváró ünnep volt!
Békés Karácsonyt Mindenkinek!
Littai Andrea

1968 őszi áradás - Horváth Dóra leírása

1968 őszén nagy felhőszakadás volt. A környező hegyekből nagy mennyiségű víz zúdult le, elöntötte a falut. Mindent vitt a víz, ami az útjába került, állatokat, takarmányt, utak, hidak, kerítések mentek tönkre. Ekkor nagyanyám, (Siraky Gáborné sz.: Noskó Etelka) azt vette észre, hogy az árvíz egy embert sodort el, motorral együtt. Mozgósított mindenkit, köteleket dobáltak neki, és nagynehezen kihúzták a vízből. Megmenekült. A férfi, K. József, alsótoldi lakos, örökre hálás volt nagyanyámnak.

Egy korabeli felvétel Siraky Lajoséktól:

1968 őszi áradás – néhai Füles Lajos plébános tollából

Emberemlékezet óta a legsúlyosabb csapás szeptember 5-én érte a falut. Reggel 6 óra felé beborult az ég, dörgött, villámlott, 11 óra körül el kezdett esni, először csak jég, mindent tönkretett, majd felhőszakadás, amely a környező hegyekből lezúdulva elöntötte a falut. Az apró jószágot mind elpusztította, takarmány jóformán semmi nem maradt a faluban. Volt olyan lakás (a Völgyben) ahol a szekrény tetejéig ért a víz. Utakat, hidakat, kerítéseket mind tönkre tette. Óriási volt a kár. Az eső jó 2 óra hosszat tartott. Emberéletben hála Istennek nem esett kár. S mindez a templom búcsúja előtt 2 nappal. Bizony gyász-búcsú volt.

Egy derűsebb kép:

***

Édesanyám veszélyeztetett terhes volt. Kiindultam. Sürgősen a pásztói kórházba kellett volna szállítani. Komcsi propagandisták voltak autóval a tanácson. Az orvos megkérte vigyék kórházba, de mivel édesapám kisgazda párti volt megtagadták. Ordítozott, fenyegetőzött. Elindultak, de a Balás-kanyarnál defektet kaptak. Azért megszülettem - a háború után talán egyedül Cserhátszentivánon. Anno Domini 1949.

Legkorábbi emlékem: riadtan szaladtunk be édesanyámhoz, hogy B. bácsi elesett a partra vezető úton, s nem tud felkelni. Lehet, hogy ekkor is részeg volt? Szinte most is látom magam előtt a Pieta szerű jelenetet, de Édesanya már nem tudott segíteni „Beni sógor”-nak  (ott történt ahol a Kalocsa-Falukert telek találkozik).

Második emlékem: az ikrek, („mindenrontó”) öcsém (Sanyi) és tőle tíz perccel fiatalabb húgunk (Gizike) születése, a sok vér, a bába (Taracsák) néni nyugodt, de határozott sürgölődése, a mentő, a szomszédok segítése, … a kedves Bokros lányok anyáskodó gondoskodása …

Édesapánk a hajnali busszal indult munkába. Egy perc múlva visszajött, kopogott az ablakon. Nevetve mondta: Nézzétek csak. S azt láttuk, hogy nem messze az úton Germán fekszik a sárban, s egy kutya nyalogatja. Mama megjegyezte: Ugye most kineveted a másikat.

Gyerekkoromban a „már a papot is kihívták hozzá” a biztos halál jele volt. A betegek kenetét még a hittanban is „utolsó kenetnek” hívtuk. (Ma már az idősebbek, betegebbek évente járulhatnak ehhez a szentséghez. Legutóbb Rákosfalván egy 20 év körüli, hosszú hajú kislány is volt köztük. Sokáig abban bíztam, hogy valakit vezet. Sajnos nem.)

A temetés háztól volt – legtöbbször elhúzva a még megengedett 3. napig, hogy hazaérjenek a rokonok munkából, távoli lakhelyről. A Szent Mihály lovát nálunk vállon vitték a férfiak. Váltották egymást, de így is nagy távolságokat kellett megtenni, rossz állapotú és domborzatú utakon. Megérdemelték utána a kocsmai poharazást. Nyáron persze halottszag is előfordult (érzem az orromban az öreg R-B. illatát. Szabó atya vett egy nagy lélegzetet, bement a konyhába, egy szót sem imádkozott, csak hintette a szenteltvizet. A lobogó hordók egyike, másika, pl.  „Kecskéné” még a gangon is ájuldozott. Nem véletlen, hogy utána mésszel ki kellett festeni a szobát/konyhát. A fürdetést, öltöztetést a bátrabb rokonok végezték. (Édesanyám nagyon népszerű rokon volt). Virágos nem volt, borzalmas művirág koszorúkat hoztak Pásztóról. El se hervadt, le se fagyott, …

„Nocsak, nocsak micsoda fínom taxik” mondta egyik zsirai barátom.. Abban az időben faluhelyen gyakorlatilag csak akkor láttunk személygépkocsit ha valaki taxival utazott, vagy a lefüggönyzött Warszawa rémítette a kulákoknak kikiáltott Balásokat, Kaszákat, … Édesapám is taxinak nevezett minden szgk-t. Én csak az ecsegi állatorvos bogárhátújára emlékszem. A dongót (bicajra szerelt kismotor), Csepel/Danuvia motort (2008: újra fogják gyártani!), szg-t, traktort, fakaruszt, Ikaruszt a falu gépszerelője (Szerelemhegyi Jani bácsi, Jacso édesapja) javította a gépállomáson (ma Csóré Pista lakik ott). Ma már hihetetlen, de még a 80-as években is, Trabantra is 5-6 évet kellett várni (miközben az ár negyedét/felét előre be kellett fizetni).

Az első téeszesítés idején rövid ideig még óvoda is volt a faluban. Még emlékeszem, hogy a későbbi tanácsház udvarán, a Jóska patak közelében, egy mogyorós alatt játszunk, Annus nénire a szakácsra, s hogy utána sokáig meg volt a festett-pléh tányérom.

A püspök (bérmálásra érkezése) nagy ünnep volt. Amikor az elvtársak nem tiltották a férfiak a falu határában várták feldíszített hintóval, biciglikkel, szóltak a harangok. (Nem Szentivánon történt: A pp. atyát nem fogadta harangszó. Kiváncsian kérdezi a plébánost: Fiam, miért nem harangoztak. Az atya: Kegyelmes püspök úr ennek 3 oka is van. Az első, hogy nincs harang , … ­ Ne is folytasd fiam.). Engem Szabó Imre esztergomi segédpüspök bérmált. Őt püspökként még káplánnak is száműzte Krisztínavárosba állam bácsi. Egyszer kórházba került. Azt tették közzé, hogy miközben az ablakban állva a rolót javította leesett, s eltörött a bokája/lába. Ezen mindenki nevetett, mert olyan kövér volt, hogy könnyebb lett volna átugrani, mint megkerülni. El is terjedt, hogy ávósok jártak nála és kiugrott/kilökték. Talpra esett, mert az egyház minden ellenségét eltemeti.

’56-ban építkeztünk. Fürdőszoba helyiséget építettünk, de víz nem volt benne, csak egy lavórtartó lavórral. Szombaton édesanyám a konyhai sparheltra felrakta a vizes horganyzott fazekat, s megmelegítette a vizet. Aztán a fa kádban megfürödtünk egy darab házi szappannal Hogy ne tapadjon a hajunk, felfogott esővízzel, vagy hamuoldattal öblítette le a fejünket. Aztán egy hétig reggel mosdás, este lábmosás.

A „felszabadítás” megszabadított bennünket a húsbolttól, fagylalttól, ... Felvágottat néha Pestről hozott édesapám. A hűtőszekrényt sokáig nem ismertük. Ezt füstöléssel, zsírral lesütéssel, s a rokonokkal való disznóölési „cserékkel” hidalták át. – Így legalább mindig friss húst ehettünk. A kóstoló hordása pedig értékes filléreket hozott. Sértődés ne essék, de papa mondása volt: a pestiek gyomra bűzlik a parízertől, amit a vágóhíd padlójáról söpörnek össze (akkor még nem volt szója), magyar ember ilyet még a kutyájának sem ad.

"A történelem az élet tanítómestere (Historia est magistra vitae)"
1956   falunkban (egy akkor 8 éves emlékeiből, avagy a Talpra magyar-tól a sír a magyarig)
A Marsalkó ház előtti hídnál egy fakarusz tetején a Nemzeti Dalt szavalja a falu "Petőfije" Noskó Karcsi bácsi  - lyukas zászló - tanácsházi vörös (vándor) zászlók égetése a Balás Feri bácsi háza előtti kanyarban, -  "... még erre sem vagy jó ..." cifrázza Berkó Feri amikor a zászlók tüzénél nem tud cigarettára gyújtani - élelmet gyűjt a falu a forradalmi Pestnek, s két teherautó viszi  Noskó Józsi bácsi által is kisérve - Murányiné visszaviszi az iskolába a templomból a régi keresztet - az iskolában még hónapokig "Dicsértessék a Jézus Krisztus" a hivatalos köszönés, s ima foglalja keretbe a tanitást  - "Tartsatok ki magyar testvérek..."  biztat a Szabad Európa rádió - harcolóink, Noskó Sanyi, Hegedűs Zoli "a kapus" külföldre menekül. A párttitkárt (korábbi nyilast) senki sem bántja - sír a magyar - fenyegetés, verés, félelem, titkos rádióhallgatás ... " Mester Uram" azaz Bokros Jani bácsi kisbiró meséli, hogy meztelenre vetkőztetve felültették az asztalra, majd becsukták a fiókot ...- otthon áthallatszik az ajtón: "... miért vitte vissza  a keresztet az iskolába , ... nem lesz baja, ha belép a téeszcsébe ... garantálom, hogy a gyerekei már nem fognak templomba járni ... lépjen be a nőtanácsba ... NEM... NEM... NEM!"
A szívküldik (Oly távol messze van hazám …, Kis lak áll … dallamai) ma is visszhangoznak lelkemben.

1968. szept. 5. "Reggel 6 óra felé beborult az ég, dörgött, villámlott, 11 óra körül el kezdett esni a jég ... mindent tönkretett, majd felhőszakadás .. a víz a környező hegyekből lezúdulva elöntötte a falut ... apró jószág, takarmány jóformán nem maradt ... utakat, hidakat, kerítéseket tett tönkre a víz ...  bizony gyász-búcsú volt" (Füles atya)

Édesapánk kiváló kő-mű-vességét a komcsik is értékelték. Rengeteg kitüntetése volt. Néha –kapatosan- dicsekedett vele, de a szekrény alatt tartotta. Véletlenül ott volt a csatorna cínező sav is, ami kicsit kifolyt. Persze a fő kőműves az elvtárs volt. Ő, azaz Hammer a párt bp-i választmányának tagja. Nem olyan ismert mint Pióker Ignác, de ugyanúgy egy egész brigád (pl. Turcsányi Pista bácsi is) dolgozott a keze alá, hogy 5-600 %-t tudjon teljesíteni a párt …-dik kongresszusa tiszteletére.

Édesapám többször állt a sziráki járásbíróság előtt, mert mint a jobbágyi fegyvergyár építésvezetőjét kisgazdapártisága miatt feljelentette egy elvtárs.

Büszkén mutatta, hogy a háború borzalmai közepette (1941-42-ben) saját erőből épített templomnál mely köveket rakhatta be a jobb oldali homlokzatnál.

Szent Anna búcsúra mindig elmentünk Édesapámmal Szentkútra. Napokkal előtte már lázban voltam. Pásztóig busszal, majd vonattal utaztunk. Mátraverebélyen, a putrik között átmenni mindig különleges izgalmat jelentett. Szentkút a szívembe ivódott.

Egyszer a Pozsonyi nevű cirkusz volt a faluban. A bűvész felhívott a színpadra - irataimat persze gyorsan kitettem. Meglepő volt látni, átlátni egyes trükköket. De hamar megéreztem, hogy neki ez a kenyere, s nem engedtem magamnak s a Berkó Lacinak lebuktatni. Kétségbe esett „Öcsikém, öcsikém …” könyörgését most is hallom.

Emlékszel a rengeteg mill- és billió pengős papírra? Hogy szüleink hogyan várták a békekölcsön-sorsolást, hátha nyernek, s ne 8-10 év múlva kapják vissza „önként felajánlott” pénzüket névértékben.

A lyukas 2 filléres, pille könnyű 5 filléres, a snúrozásra kiválló rezes 10 és 20 filléres – vagyonnak tűnt.

A templom otthonomként szolgált. A hajnali, iskola előtti ministrálás nagyon sokat adott. Szabó atya második apaként sokat foglalkozott velem. Még a rengeteg temetésnek is volt valami varázsa. A torony és élővilága (denevér/vércse), harangozás, kereplés, majd az egyszerre két harang húzása nagy élmény. A szertartások (akkor még latinul) szintén sokat nyújtottak. A mindenszenteki gyertyagyújtás, s annak látványa a lakásunk (Parti/Rákóczi út 31) ablakából felejthetetlen.

Remélem egyedüli szentiványiként voltam tagja a Felvidéket 1968. augusztus 20-21-én megszálló internacionalista (szégyen)csapatoknak. (ha jól ismerjük egymást és írsz, megküldhetem azt az anyagomat is ­ szigorúan magánhasználatra)

Mondják: gyenge a magyar nép, minden forradalmát elveszítette. Szerintem: Nagyszerű a magyar, mert ennek ellenére miden elnyomója ellen fellázadt.

„Majd ha a strandot …”

Remélem nálad még nem aktuális:

Istenke, vedd térdedre Édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj most neki álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt, és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet …
Istenke, vedd térdedre Édesanyámat.
(Csukás István)

Emlékezz és írj!

Bejegyzés a vendégkönyvbe

* - kitöltendő mező

*
*
*