Emlékszel?

Elfogult/szelektív/bocsdeőszinte emlékezés
mert
„nekem nagyon boldog gyermekkorom volt CserhátSzentiván(y)on,
(most már tudom, hogy) a béke és hit szigetén”


Várom a Te leírásaidat is téma- és terjedelemkontrol nélkül.
Jó lenne az emlékeket több tollból/szempontból olvasni, átélni.

Ötletadó témakörök

Sándor Olivér 2010. március 05. 17:37
Köszönet ezért a szép áttekinthető és hatalmas munkáert, ami a multunkat idézi.
Markó kálmán 2010. szeptember 16. 10:06
Ehhez a gyönyörű kis faluhoz,nagyon sok emlék fűz.Gyermekkorom és felnőtt korom egy részét itt éltem le. Gyermekkoromhoz kötődik az iskola,nagyon sok játszás,horgászás,rákászás,bújocska stb. Barangolás az erdőkben,hegyekben.Az élet úgy hozta,hogy elkerültem Budapestre,de még azóta is sokszor gondolok szülőfalumra.
ifj. Balás istván 2010. december 08. 19:37
Nagyon sokat játszottunk a Szigetközben és nagyon sokat fociztunk ott.
Nagyon jó volt az 1. és a 2. Világtalálkozó!
Kovács Attila Mózes 2011. július 13. 12:13
Gyerekkoromban, amikor hetedikes voltam, első alkalommal jutottam el ebbe a szép faluba, amikor Murányi Miki atya elhozott bennünket ministránsokat kirándulni. Én már akkor beleszerettem a hegyekbe. Nem tudom, hogy Petőfi mit szeretett az Alföldben. Akkor megismertem egy nagyon kedves családot. Miklós bácsit, Gizi nénit, Gizit a lányukat, Sanyit a focistát, Gyuszit, aki mindig nevetett, persze a család minden tagja vidám volt, és természetesen Mikit, aki sokat kirándult és focizott velünk. Nem messze a családi háztól estem életemben a legnagyobbat, mert feldrótozták a lábamra a síléceket, elmagyarázták, hogy hogyan kell lecsúszni, de mivel életemben akkor volt első alkalommal léc a lábamon, nem tudtam, hogy hogyan kell kikerülni az éppen aktuális buckát. Most sem tudom, mert azóta nem volt léc a lábamon. De azért a sí-sportot szeretem (nézni). Amióta pap lettem, többször jöttem gyerekekkel erre a vidékre kirándulni. 1983-ban, az alföldi kerekegyházi gyerekekkel Cserhátsurányban táboroztunk, amikor elhatároztuk, hogy eljövünk a Hármas forráshoz. Surányból gyalog mentünk Herencsénybe, ott pedig valaki elvállalta, hogy a csapatot áthozza egy katonai Gaz terepjáróval. Fordult néhányat, mert sokan voltunk. A többiek gyalogoltak, és amikor jött a Gaz, útközben megint felvett annyi gyereket, amit még elbírt az autó, aztán ez addig folytatódott, míg el nem fogyott az 50 gyerek. Csodáltam, hogy a Hármas forrásban még maradt víz, annyit ittak, amikor megérkeztünk. Visszafelé, már volt buszunk. Amikor meghalt a nagyapám, akkor az örökség árából - hogy ne kelljen adózni - itt vettem házat. Más településre nem is gondoltam. Persze pénz és idő kérdése, hogy helyre lehessen hozni az épületet. Anyukám is nagyon szeret ide jönni, ha kell dolgozgatni, de ahogy ő mondja ezt a nyugalmat és ezt a tiszta levegőt nem lehet megfizetni. Anyukám 79 éves lehetett akkor, amikor a Hármas forrás mellett a meredek hegyoldalon, a keresztfiam elmondása szerint, és anyukám bevallása szerint úgy szánkózott le, hogy leült az avarra és egy bottal lökte magát ha szükséges volt. Az elmúlt évben a tápiógyörgyei gyerekekkel voltunk itt az Angyalkertben. A gyerekek azóta is emlegetik. Nemcsak azért, mert akkor volt az a nagy árvíz, hanem a falu egész hangulata megfogta őket. Ha még Isten segít, biztos, hogy hozok gyerekeket ebbe a szép faluba. Szentiván(y) köszönöm.
ifj Kasza László 2011. augusztus 30. 14:45
A világon a legjobb hely, és a legszebb falu! Köszönöm az istenemnek hogy unokaként sok időt tölthetem el itt, és köszönet a szerkesztőnek hogy könnyeket csalt a szemembe.
Repa László 2012. április 13. 13:12
Valóban a legszebb hely a földön,nekem az őseim nem itt születtek de én igen és ott is nőttem fel. Minden évben 1-2 alkalommal vissza látogatok a barátaimhoz és a kocsmában büszkén halgatom,hogy a szüleimet mennyire tisztelték és szerették akiket sajnos már nem tudok "haza vinni". Sok barátomat vittem már el szentivánra köztük olaszokat,törököket és mindenki nagyon jól érezte magát és vissza kivánkozik és ez is egyfajta büszkeség.
Takácsné Markó Edit 2012. július 07. 21:53
Nagy szeretettel emlékszem vissza azokra az évekre, amit a kis szülőfalumban éltem meg. A szivemben megmaradtak a gyermekkori élmények a szép emlékek. A lányomnak szintén, aki kislány korában nyaranta nagyon sok időt eltöltött a szüleimnél !!! Mindig magával ragadott a táj szépsége, varázsa!!!! Gyakran betekintek a honlapra és nagyon - nagy szeretettel gondolok vissza.............!!!!! Edit
kasza gyula 2012. november 12. 21:29
nem tudom elfelejteni ezt a gyönyörű falut . sok időt töltöttem itt gyerekkoromban .Az iskolaszünetben mindig ide akartam jönni. Azt sajnálom hogy manapság nem élnek itt annyian mint akkoriban és nem látni a gulyát,kondát,a libákat az úton és a patakban . szeretném ha ez újra látható és átélhető lenne. Én sajnos nem itt születtem. de apám igen. Nekem a legszebb!!!
Dr Bene Tiborné Sári Györgyi 2013. március 14. 17:44
A férjem 11 évig volt a falu és a környező faluk Alsótold Felsőtold Garáb Bokor Kutasó ÁLLATORVOSA nagyon szerettünk itt élni ezt az időt nem lehet elfelejteni köszönöm a sorsnak
Markó Edit 2014. július 01. 13:41
Mély fájdalommal tudatom,hogy édesanyánk Markó Kálmánné/Margit néni/ 87 éves korában egy baleset következtében 2014.március 15-én örökre eltávozott közülünk! Emléke a szívünkben él ! Nyugodjon békében!

Emlékezz és írj!

Bejegyzés a vendégkönyvbe

* - kitöltendő mező

*
*
*